Péntekre megenyhül az idő, a hó lassú olvadásba kezd, de éppen csak annyira, hogy a friss 4-5 cm hóréteg alatt minden tiszta jég legyen estére. Ezen felbuzdulva még este update-elem a 2 héttel ezelőtti csavarokat a hátsó gumiban :)
Szombat reggel korán ébredek, az ablak alatt elhaladó autók kerekei alatt csak úgy ropog a jég, jó döntésnek bizonyul a gumivasalás :)
A találkozó 11-re van kiírva a nagytétényi Száraz-Rudnyándszky kastély bejáratához, ¾ 9-kor abban a hitben indulok útnak, hogy a kb. 50 km-t 2 óra alatt csak megoldom terepen. Megtankolom a DRZ-t és rövid aszfaltozás után a Home Center irányából betámadom a ferihegyi reptér körül elterülő földutakat. A tegnapi olvadások nyoma jól látszik, több helyen foltokban tűnik elő a termőföld a hó alól.
Vecsést elhagyva hóhelyzet fokozódik, a dűlőúton kb. 10-15 cm szűz hó.
Már elindulni sem egyszerű benne, hát még haladni :) Az ésszerűséget követve a szántóföld szélén próbálom magam előre juttatni Felsőpakony irányába.
Elvétve belefutok 1-1 nagyobb hóátfúvásba, de szerencsére nem akadok el benne, átkrúzolok Pakonyon, következő célpont Alsónémedi. A vasút melletti, kocsik által kijárt földút egészen jól járható, az egyik ilyen „holtágban” még egy traktort is kielőzök, majd az erdő szélén haladok tovább. Friss autónyom vezet itt is, néhánytíz méteren belül fel is tűnik a lopott fával félig megpakolt VW plató kisteherautó, a fák között pedig serényen aprították az erdőt. A teherautót kikerülendő lehajtok a letaposott útról a közel 20 cm mély érintetlen hóba, alig sikerül 5 m-rel odébb visszajönnöm. Porolok tovább a trafótelep felé, a szántóföld itt is kikandikál a hóból, uccu neki, ott majd fogok csak haladni igazán.Ha sikerül azt a kb. 30 métert a mély hóban megtenni… Nem sikerült. Motor alja felül a hóra, a hátsó kerék rögtön neki lát ásni. Mielőtt itt ragadok tavaszig, leszállok és megpróbálom szorult helyzetéből kiráncigálni a kis röfögőt. Előre-hátra meg sem moccan, kiemelem a hátulját a nyomból, de túl sokat nem tudok rajta mozdítani, mert az első kereket kb. tengelyig fogja a hó.
Sisak+ maszk kombóban már az első 2 percnyi huzavona során elfogy a levegő, a hátizsák sem segíti elő a szabad mozgás, gyorsan megszabadulok tőlük. Különféle stratégiákkal próbálom kiszabadítani a motort (oldalra fektetés, kijárt nyomban visszahúzás, nyomból kiemelés), legcélravezetőbbnek az tűnik, ha a kivezető nyomot csizmával „elkotrom”. Persze nem elég, ha csak keréknyomnyi szélességet kaparok, az alja megint felül. Beletelik vagy 15 percbe, mire a kijárt nyomhoz vezető kb. 4-5 m-nyi hóakadályt lekűzdöm.
A fitness program előcsalogat vagy fél liter vizet a themobélés alatt :) A hó alól előbányászok a levedlett motoros tartozékaimat, majd haladok tovább. A kijárt nyom kb. 25 m múlva véget ér, tanulva az előző „pár” perc eseményeiből visszafordulok. Az időérzékem közben jól cserben hagyott, a DRZ műszerfalára pillantok, 10:20-at mutat. Remek. Felsőpakonyig már ismert viszonyok mellett visszarobogok, a GPS-nek meg tolok egy nagytétény leggyorsabbat. Hamar kiköpi, hogy ha a kalkulált 10:58-as érkezét szeretném tartani, akkor M0-M5-M0 útirány a javasolt. Nincs kedvem ellenkezni a Garminnal, Gyál előtt felcsattogok az M0 déli szakaszára és 90-es fix-re akasztom a mutatót. A kitűnő szélvédelemnek köszönhetően már az első km után érzem, hogy a jól leizzadt testemet vidáman járja át a menetszél, ha ebből nem lesz tüdős gyula bácsi, akkor nem árt dobni a perselybe. Az M5-re fordulva 95-100 közé fokozom a tempót, mielőtt a mögöttem púposkodó román kamion matricává tapos. A hatalmas tempó következtében az M0 régi szakaszára már úgy fordulok, hogy az érkezési időpont 10:57-re módosul. Ezen felbuzdúlva 80-100 között hintázva (forgalom és vacogási faktor függvényében) harapom a távolságot. Végül 10:56-kor (!!) befordulok a tétényi kastély utcájába, 2 dög még vidáman megkerget, mielőtt a túrára felsorakozott motorok közé beparkolhatnám a jószágot. Ide értem, hurrá :)
KT (Honda XRV750 Africa Twin), Taro (Suzuki DR250) és Lac58 (Gas-Gas) már rajtra készen állnak :)
Belecsapunk a lecsóba,
a 6-os alatt alagutazunk,
majd a Dunapartig csapatunk.
Itt Taronak feltűnik, hogy a DR tanksapkája nem nagyon szeretne a helyén maradni, nyomás vissza a furgonhoz. PowerTape-pel jól odaszögeli a rakoncátlankodó alkatrészt,
majd anélkül, hogy becsukná a furgon ajtaját, már robognak is a dunapart felé. A DRZ kürtje nem szól, a kiabálást nem hallják, úgyhogy megdolgoztatom a megmaradt csavarokat a jeges úton. A Dunapart korzón utol is érem Tarot, közlöm vele az örömhírt, hogy Neki lesz még egy útja vissza a furgonhoz :) Közben Lac58 előremegy KT-nek tudósítani.
Taro megérkezik,
felzárkózunk a csapathoz és az árterében igyekszünk a csepeli M0 híd felé.
A Duna túlpartjára jutáshoz rövid időre használatba vesszük az M0-ás híd kerékpársávját,
majd Lakihegyről a gáton haladva rotyogunk a halásztelki krossz pálya felé.
Egy „jól” sikerült gátra felfutás következtében sikerült rövid időre a tervezettnél messzebbre eltávolodni a DRZ-től. A motor a gát tetején fejjel lefelé áll meg, én pedig a gát tövéből kapkodok a kormány felé :) Mire ismét nyeregbe vágom magam a kissé meggörbült kormányú bokorugrón, a többieknek se híre, se hamva. A nyomokat próbálom követni, végül a krosszpályára vezető útról meglátom a már pihenőjét töltő csapatot. Gyorsan oda is vitorlázom büszkélkedni a lágyan megívelt kormánnyal, mit ne mondjak, tetszett nekik :) Megpróbáljuk még „melegébe” visszahajlítani, de a rendszerből hiányzik egy kb. 1,5 m-es erőkar, enélkül csak játék a gondolattal. Már majdnem nekilátok busulni, de KT nem hagy rá időt, irány az ártér. Teszünk egy tiszteletkört a rekultiválásra ítélt pálya havas buckáin,
pár perc múlva pedig az ártéri homokpad néhány centis jegén pörgetjük a gumit.
Most élvezném csak igazán a csavarok hatását, ha a 2/3-a nem potyogott volna már ki :) De még így se rossz. Taro közben átment lékhalászba:
Vidámkodás közben
a fák közül 2 quados is csatlakozott a jégen pörgéshez,
majd pár perc beszélgetés után továbbálltak. Mi sem fogunk itt éjszakázni, robogunk a következő „játszótérre”. Jég helyett a sáré (nem sári) a főszerep. Fotózgatom a pajtásokat,
akik semmi esetre sem hagynának ki a buliból, be is terítenek egy fél kutyaólnyi katyvasszal :) Ereszkedünk tovább dél felé, hó,sár és bozót, amerre a szem ellát :)
Bujkálunk a fák között, az izgalmakat fokozandó KT lecsal minket egy mélyebben fekvő katlanba. Van izgalom bőven: a gödör alján 2-3 cm jégréteg, ami néha beszakad a motorok alatt, néha nem. A jégtáblák 1” vastagságú faágakat rejtenek, csak úgy pattognak a kerekek alatt. Taro motorja meg pihenésre adja a (henger)fejét :)
„Pálya széléről” még a gödörből kijutás tűnik feladatnak, a katlan mélyén már az irányba állás is igazi siker. Miután Taro motorja kellően kipihente magát, a felfutóval szembe rendeződünk, és halált megvető bátorsággal kűzdjük le a kb. 5 m-es szintkülönbséget.
Folytatjuk utunkat a tököli komp irányába,
az egyik kis befagyott lagúna végében
szolid „patakátkelés”,
majd túrúnk tovább. Buckahullámvasút lenne a következő program a Jedi képzőn, de a felfagyott talaj felső pár centije elkezdett felengedni, és úgy csúszik, mint a takony. Az első bucka lejtmenetében KT alól ki is szalad az Africa Twin. Taro viszonylag közel követte, de a domb tetején még időben észreveszi a szitut és óvatosan visszaerezti a DR-t. Lac58 azt hitte, hogy Taro nem tud megbírkózni a feladattal, és miután Taro a bukca aljában oldalsztenderre tette a vasat, Lac odahúzott a GasGas-nak és lendületből átvetődött a bukkanón. Arra azonban nem számított, hogy a túloldalon az Africa Twin fekszik keresztben, így fékezés nélkül áthajtott rajta.
Az akciónak 1 GPS, 1 kormánymerevítő, 1 fejidom és 1 tükör látta kárát :( A plexi a fejidomról lepattant, KT visszacsavarozza, majd a tököli kompig közepes lángon lepirítunk.
Itt én elbúcsúzom a csapattól, és aszfaltos-haladós formában igyekszem hazafelé, hogy a délutánra betervezett családi programot ne nagyon húzzam keresztbe :)
