2011. november 16., szerda

2011 - KRIM 2 - 7.nap

Éjszakára bekapcsolva felejtettük a légkondicionálót, reggelig vacogás a program.


A felkelő nap éltető sugarai felmentő seregként bújnak át az erdősor felett.

Forró teát kortyolgatva éledünk újra a hibernációból. El is határozzuk, hogy a sátrazást hazáig már mellőzzük, bepapírkutyásodunk :) Reggeli és sátorbontás után rövid off-road etap a főútig,


majd minden cifrázást mellőzve becélozzuk Kijevet.



Khersont az elkerülőn körbemotorozzunk,




Nyikolajeven rövid városnézés során jutunk keresztűl.




A városból kiérve haladunk a 2x2 sávos gyorsforgalmi úton, az egyik felhajtóról egyszercsak egy jól felcuccolt Transalp keveredik elénk. A miénkhez hasonló tempóval halad, oda-vissza lefotózzunk egymást menet közben,


majd „beállunk” mögé és utazunk vele.







Bő 1 órát követjük, mire kiáll tankolni, megállunk mi is és elkezdünk beszélgetni.

„Venger polski dva bratinki” kezdhetjük a beszélgetést, mivel a kalandororunk, Maciej lengyel (és tökéletesen beszél angolul). Elmeséli, hogy barátjával ketten indultak neki a Fekete tenger kerülésnek, 5 hetet töltöttek Grúziában, cimborája úgy döntött, hogy még marad, Ő pedig továbbállt. Sikerült átjutnia oroszföldre, majd a Krim félszigeten folyatta hazafelé az útját. Miután Ő is Kijevbe tart, nincs ellenére, hogy együtt menjünk. Kérdezzük Tőle, hogy hány km-enként szokott megállni tankolni és enni. Azt mondja: 200-250 km egy tankkal (1 seggel), 2 tankolás motornak, 1 tankolás Neki :) De ne törődjünk Vele, csak menjünk, ahogy nekünk jó, majd Ő alkalmazkodik. Belecsapunk a lecsóba, változó útminőség és forgalom mellett haladunk az M-05-ös út felé.











Stanislavove után el is érjük, megtankoljuk a motorokat, és megebédelünk. Közben Maciej kérdezi, hogy Kijevben hol fogunk aludni. A Lonely Planet által is javasolt Youth Hostelt szemeltük ki, Maciej elmeséli, hogy korábban 3 hónapot élt Kijevben, vannak ismerősei, és tud szálláscímet is, ha esetleg a diákszálló nem jön össze. Felírom a címet, biztos ami biztos :) Ebéd után továbbállunk,















jól haladunk, de az már látszik, hogy nem sokkal sötétedés előtt fogjuk elérni Kijevet (ha minden jól megy). Nem is szüttyögünk, egy 5 perces pihenőt leszámítva folyamatosan toljuk a tökéletes minőségű autópályán. Csak ugye a távolságok… Lassan egy Magyarországnyi távolságot jöttünk a pályán, de a hátralevő távolság még csak most csökkent 2 számjegyűre. Maciej TA-je a „céltól” kb 40 km-re egy előzés közben hirtelen belassul, azonnal lezúzódik a leállósávra, kell némi trükközés, hogy mi is utána csináljuk anélkül, hogy a mögöttünk jövők matricát csináljanak belőlünk a belső sávban. Szerencsére nem történt semmi komoly a Hondával, csak tartalékra kellett átkapcsolni. Porzó tankkal bevitorlázunk Kijevbe,


megtankolunk, majd Maciejjel telefonszámcsere, és megbeszéljük, hogy ha úgy alakul, akkor az általuk favorizált késdobálóban még üsszefutunk. Nem ígérünk semmit, azt könnyű lesz betartani. Elbúcsúzunk, majd a délutáni forgatagban igyekszünk a diákszálló felé.

Az LP pontos címet nem ad, csak utcát, a GPS-szel el is jutunk oda, de abban az utcában egy árva diákszálló sincs. Az utca emberét faggatjuk, hátha… De ők ilyenről még nem is hallottak. Az utca végénél található emeletes épület kinézet alapján akár hotel is lehetne, a parkolójába bekanyarodunk, az őr kinyitja a sorompót, és kérdezi, hogy kihez megyünk. Mondjuk neki, hogy hostel-gasztnyica, de az öreg nem vágja. Természetesen csak oroszul tud, az angolt inkább nem is eröltetjük. Betelefonál az épületbe, majd 2-3 perc elteltével egy angolul beszélő emberke érkezik. Elmeséljük neki, hogy mit keresünk, Ő mondja, hogy ez egy irodaépület, ebben az utcában nincs hotel, de valószínűleg az utcával azonos nevű metrómegállónál lesz a szállásunk. Elmeséli, hogy jutunk oda. Megköszönjük a segítségét, a kellemes, macskakövekkel és villamos sínnel megbolondított úton haladunk a cél felé. A metrómegálló közelében leparkolunk, és amíg MyCo a helyiektől próbál infót szerezni, én ingyen wifire vadászok. Nem járok sikerrel, ellenben MyConak sikerül egy segítőkész hölgyet találni. Ő sem hallott még a Youth Hostelről, de a saját telefonján van net (a Lonely Planet pedig megadta a weboldal címét is), rákeres a weblapra. Az ukrán weboldalon csak utcanavek vannak megadva, házszám nem, így nem lesz egyszerű megtalálni. Felirogatjuk további 2 diákszállás utcanevét és a GPS segítségével belerepülünk a vakvilágba. A legközelebbi hostel utcáján araszolunk, kitáblázva nem látjuk a diákszálló. Az egyik mellékutcában egy rendőrökkel teli buszhoz megyünk segítséget kérni, mutatjuk nekik a Lonely Planet utikönyvet, rögtön meg a „riadólánc”: ámerikánszkiul beszélőt keresnek! :) Jön egy, bűvöli a könyvet, majd felszól a buszra oroszul, de olyan tanácstalanok, mint Ádám anyák napján. Megköszönjük a semmit, majd úgy döntünk, hogy irány a Nagelnozsnyij tér. Ott tudom, hogy van ingyen wifi. Így is teszünk. A téren leparkolunk, rákattanok a netre, irány a Youth Hostel weboldala. Ukrán helyett a .com-os oldalt böngészem, és mit ad isten, itt a szállások címe házszámmal együtt van megadva. Heuréka, lehet, hogy nem a híd alatt alszunk??? GPS-be betolom mindhárom szállás címét, majd irány az legközelebbi. Természetesen az a legközelebbi, ahol egy fél órája már jártunk :) A házszám ismeretében sem egyszerű megtalálni, de már nem lehetetlen. Egy kapualjban kell bemenni egy háztömbökkel körülvett térre. Itt újabb kapu. Ezen már csak gyalog jutunk be. Sétálunk háztömbtől háztömbig, de sehol egy hostelre utaló felirat. MyCo végül kissé „csalódottan” visszaballag a motorokhoz, én nem adom ilyen könnyen. Az egyik 10 emelet épületből kilépő hölgyet megszólítom, és kérdezem, hátha tudja, hol a diákszálló. Azt mondja, hogy ebben az épületben lesz, de nem tudja, hogy hanyadik emeleten. Böngészi a bejárat melletti listát, majd azt mondja, hogy valószínüleg az 5.-en. Király. Hogy a sikert nem egyedül arassam le, visszamegyek MyCoért, és együtt vágtatunk fel az ötödikre. A folyosói ajtón belépve valami recepciót várnánk, de ennek nyoma sincs. Egy „lakóval” összefutunk, azt mondja, hogy a diákszállás a 8. emeleten van. Megmásszuk a maradék 3 emeletet, jöhet a döbbenet. A folyosói ajtó hiányzik, jó látható, hogy felújítás folyik (padló felverve, sitt mindenütt), az ajtóban szobrozó kissé illuminált munkás a 3. emeletre irányít. Kínunkban már röhögünk (mi mást tehetnénk), a 3. emeleten végre megvan a recepció. Örömünknek azonban hamar vége szakad, amikor kiderül, hogy nincs egyetlen szabad szobájuk sem. Bár lassan kezd kimerülni a csapat, nem adjuk fel, irány a következő hostel. Egyirányú utcák tömkelege lassítja a haladásunkat, és a GPS továbbra sem partner a zökkenőmentes haladásban. A forgalmas sugárutaktól néhány utcával odébb, egy nem túl bizalomgerjesztő negyedben megtaláljuk a következő szállást. A recepció bejáratát megtaláljuk a belső udvarban, sajnos szabad szoba itt sincs. A diákszálló látogatói „állással” felhagyunk, és utolsó lehetőségként előhúzzuk a kalapból Maciej barátunk javaslatát, az EuroHostelt. A szállás címe megvan, de Kijevben 3 utca is viseli ugyanezt a nevet, ki kell nyomoznunk, hogy melyik a jó :) Ehhez nincs másra szükségünk csak ingyen wifire :) Irány a Nezalezhnosti tér. Amíg kinyomozom a hostel pontos helyét, addig MyCo egy rövid sétát tesz a környéken, Zitával mi addig a Függetlenség térét fotózzuk.









Sikerül a szállás weblapját megtalálni, a megadott telefonszámon MyCo lefoglalja a szobát, ma már biztosan nem sátorozunk. A szálláshoz viszonylag hamar eljutunk, a 2x3 sávos, középen fákkal és sétánnyal elválasztott úton még kell egy kicsit kanyarognunk, mert a visszafordulás nem oldható meg bárhol. Végül az épület előtt a járdán leparkolunk, és próbáljuk megtalálni a bejáratot. Az utcafronton csak boltok kirakatai vannak, megkerüljük az épületet, és a gyengén kivilágított utcán próbáljuk meg felfedezni a bejáratot. Találunk kettőt is, de a házszám nincs kiírva, kapucsengő nincs, megcsörgetjük a szállásadóinkat, hogy itt vagyunk, de hol vagyunk ??? Lejön értünk, felkísér és megmutatja a szobát. Tökéletes, 3 emeletes ágy + Wifi + fürdőszoba. Kell ennél több??? :) Szállásadónk azt javasolja, hogy a motorokat ne a ház előtt hagyjuk, hanem az 1 sarokkal odéb található török nagykövetség előtti bekamerázott járdán tegyük le. Még téképet is nyomtat ahhoz a kb. 60 m-es úthoz :) A motorokkal átállunk a követség elé, a szükséges cuccokat összeszedjük és betelepülünk a szobánkba. 6 nap után végre fürdeni is sikerül, jihááááá :) A kissé mozgalmasra sikeresett napnak köszönhetően pillanatok alatt bealszik a csapat.

Спокойной ночи, дорогие дети :)