Próbálnék aludni, de a keskeny padról állandóan lefordulok, és "okosan" a krosszpáncélt is magamon hagytam, pihenés az nyet :( A Krim félszigeten WiFi tózse nyet, úgyhogy el is terjedt a mondás, hogy "kevés vagy mint Krim félszigeten az ingyen WiFi" :)
Békés szundikálásomat valami motoszkálás zavarja meg, oldalra fordulok, és egy kutyafalka néz velem "farkasszemet", mozdulataimra fenyegető ugatással reagálnak, majd odébbállnak. Kissé lehült a levegő, a motoros dzsekimet is magamra öltöm, és próbálok tovább horpasztani, de közeledik már a hajnal, ebből alvás már nem lesz. 7-kor legurulunk a motorokat megtankolni, de olyan fáradt és álmos voltam, hogy még az a néhány km sem esett jól :((((( Visszamegyünk a kórházba, az ambulancia parkolójába már nem engednek vissza, irány a látogatói parkoló. Lecuccolunk, betúrunk egy kis reggelit és kezdődhet a mai program: telefonos egyeztetés a biztosítóval (hazai + ukrán kirendeltség) a történtekről, illetve a hazaszállítás részleteiről. Az ukrán partner 5x elmondatja velem angolul, hogy a kórházba beérkezés után mit csináltak az orvosok, miről van számlánk, amit fizetni kellett, azt hol és kinek fizettük, stb. Közben a kijevi magyar nagykövet visszahív minket, hogy látja, tegnap kerestük őt, miben tud segíteni. Elmondtuk a sztorinkat, ő pedig megadta a jalta magyar egyesületének a telefonszámát. Gyuri felhívja őket, mondták, hogy tudnak szállásban segíteni. A pontos címet bediktálják, viszonylag közel van a kórházhoz. Gyuri megbeszéli velük, hogy ha Maryvel elindul a mentő haza, akkor hívjuk őket, és megyünk a szállásra. Közben a biztosító hazai ügyfélszolgálatán az ügy egy újabb operátornál landol, intézik az ukrán illetve a magyar mentőt. Első körben helyi idő szerint délre ígérik, végül 1/2 3-ra befut, az orvosi zárójelentést a kórház kiadja és Maryvel elindulnak a határ felé. Gyurival lemotorozunk a szálláshelyre, a takarítónő odaadja a kulcsokat és megbeszéljük, hogy másnap reggel 8-ra jöjjön a kulcsokért. A motorokat a szemközti villanegyed zárt udvarára tesszük, persze egy kis baksis és a szállásunkról gondoskodó hölgy közbenjárásával. A portások még kifaggatnak a túráról és teljesen elképednek, amikor meghallják, hogy mennyi jöttünk már eddig, és még mennyi van hazáig. Számomra meglepő, hogy ennyire csodálkoznak 2000 km hallatán egy olyan ország szomszédságában, ahol a legközelebbi szomszéd város akár 500 km-re is lehet... Bár az is igaz, hogy itt a Krim félszigeten akadnak olyanok is, akik a szomszéd falunál messzebb még nem jutottak...
Mindenesetre ez a kis diskurzus megenyhítette a kezdetben kissé morc "Entrance Controlling Manager-eket" :) Olyanok voltak, mint a Muppet Show-ban a két öreg :DDD
Motorokat összekötjük (zacher ami zicher) majd nem kicsit elnyűtten belakjuk a 2 szobás első emeleti (vagy inkább magasföldszint) kecót. A konyha mondjuk úgy "helytakarékos", de a fürdő/WC is hasonló elvek szerint készült, a benne megbúvó 40-50 liter körüli bojler is csak jelképes :) Fényűző partyk rendezéséhez nem lenne túl ideális, amire nekünk szükséges (alapos tisztálkodás, mosás, étkezés, alvás), arra tökéletes. Ebben a sorrendben végignyomjuk a programot :)
Joccakát! :DDD
2010. augusztus 30., hétfő
2010 - KRIM - 8 nap
A szokásos napi rutin szerint készülődünk, ukrán motoros szomszédainktól kapunk néhány jótanácsot az útra, majd elindulunk Jalta felé. A térképen jól látszik, hogy az odavezető út kanyarokban gazdag, fotózás helyett a gumi szélének koptatását helyezzük előtérbe. Malorichens’ke előtt félórás pihenő keretében megállunk templomot fényképezni. Bár még „csak” fél tíz előtt jár az óra, a hőmérsékletet 35 C körülinek saccoljuk. Menet közben ez nem annyira feltűnő, de álló helyzetben 1 perc alatt ránk dunsztolódik a motoros ruha. Folytatjuk a kanyarvadászatot Alushta felé, innen nem a partmenti úton, hanem egy irdatlanul kanyargós hegyi szerpentinen szeretnénk Jaltára bejutni. Sajnos 10 km után vissza kellett fordulnunk, mivel az út le volt zárva :( Visszakorzózunk Alushtára, és a főúton poroszkálunk a világ leghosszabb trolibusz járat útvonalán. A Simferopol-Jalta között közlekedő 85 km-es trolijárat nem csak a leghosszabb, de a leglassabb is, 2 és fél óra alatt teszi meg az utat. Jaltára beérve leparkolunk, a „kis gengszter” parkolóőrrel alkudozunk, 20 hrivnya/motor/óráról eljutunk a 40 hrivnya/2 motor/korlátlanra. Begaloppozunk a klimatizált McDonaldsba, mekk-ebédelünk, sajnos wifi nincs :( Edéb után rövid séta a kikötőben, a Lenin téren, megnézzük az Alexander Nevsky katedrálist, aminek udvarán a homokozótól elkezdve a kosárpalánkon át igen változatos játékarzenállal várják a hívek csemetéit. A kabinos felvonón (szumma 2 ember fér el benne!) egy pillanatra elgondolkodunk, de hamar lebeszéljük magunkat róla :) Séta után vissza a motorokhoz, irány a Livadia Palota. A parkolóban közel 1 belépőnyi parkolási díjat akarnak motoronként elkérni, inkább leparkolunk egy kicsit távolabb (kb. 200 m). Mary a motoroknál marad, Gyurival bebolyongjuk a palota termeit, lehetőség szerint nagyívben elkerülve a vezetett csoportokat. Palotalátogatás után úgy döntünk, hogy sátorhely után nézünk, és lehetőség szerint strandolunk is egyet. 20 km-re találunk is egy zsákutcában sátrazásra alkalmas helyet, de mivel útközben nem tudtunk vizet vásárolni, irány vissza a falu főtere. A boltok között olyan mértékű árdifferenciák vannak, hogy a hajunk égnek áll. Az egyik boltban az 1 literes Bonaqua 5,5 hrivnya, a vele szemköztiben a 2 literes 6,5... Be is spájzolunk a 2 literesből 5 palackkal, majd irány vissza a sátorhely felé.
Út közben egy ember kiadó szobát hirdet az út szélén, megbeszéltük, hogy ha kiadja fejenként 50 hrivnyáért, akkor megyünk, mert már jó volna pár nap után rendeset fürdeni, meg hálózatról akksiket tölteni. Megállunk, megkérdezzük, kiadja 50-ért. Kérjük, hogy mutassa meg a szállást. Felkuporodik mögém a motorra (a hengerzsákon ül), és ukránul mutatja az irány. A mellékutcákban még elvagyunk a 30-as tempóval, de a főútra fordulva 60-ra emelem a tempót, emberünk meg későn jelzi a jobbrakanyarodás, így én túl szaladok a kereszteződésen. Gyuriék megállnak. Sajnos az utca, amire le kell kanyarodnunk, elég meredek szögben ereszkedik, megálláskor Gyurinak nem ér le a lába és elborulnak. Szerencsétlenségükre pont egy autó mellett történik mindez, Mary eséskor a kocsi felnijébe beüti a jobb alkarját, ami sajnos azonal eltörik. Én közben próbálok visszafordulni, csak az események végére érek oda hozzájuk. Az autóból azonnal kiugranak, látják, hogy nincs rajta sérülés, ők megnyugszanak, mi nem. Mary keze motoros kabátban is jól láthatóan rendellenes pozicióban áll. Nagy fájdalmai vannak. Helyiek kihívják a mentőt, Maryt székre ültetjük, motort összeszedjük, próbálunk megnyugodni. A mentő kb. 15 perc alatt kiér, de nekünk óráknak tűntek. Mary kezéről levágják a kesztyűt, a kabátot leveszik, a kezét sínbe teszuik, és az egyik Jaltai kórházba szállítják. Bekísérjük, Gyuri hívja a biztosítót (EUB) és kezdődik a herce-hurca :(
Maryt a korházban megröntgenezik, bőségesen beinjekciózzák, a törött csontot helyre teszik,begipszelik, újabb röntgen, és akár mehetne is isten hírével. Az orvosok szavaiból azt vesszük ki, hogy műtétre szükség lesz, majd Magyarországon. Az tiszta sor, hogy motoron nem fog tudni hazajutni, Gyuri kéri is a biztosító emberét, hogy ugorjon nekli valamiféle hazaszállítási terv kigondolásának. Az EUB-nal van egy ukrán kirendeltsége is, ők is felveszik a kapcsolatot, velük a változatosság kedvéért angolul. Ez nagy szó, mert ukrajnában az ékes honi nyelven kívül nem szeretnek/tudnak máshogy megszólalni. Ők aziránt érdeklődnek, hogy a kórház milyen ellátásban részesítette Maryt. Elmondjuk, majd jön egy telefon a hazai ügyintézőtől, hogy nyílt törés esetén az operációt a helyi kórháznak kell elvégeznie. Közben a növérke és az orvosok a papírokat ill. a zárójelentést töltik, de csak oroszul hajlandóak kommunikálni, azt pedig csak hellyel-közzel értjük. Beesik az ambulanciára egy több sebből is vérző fiú, próbál nekünk angolul segíteni, de az orvos leüvölti a srácot, és kizavarja. Maryvel alá akarják iratni a zárójelentésen, hogy saját felelősségre hagyja el a kórházat, de a srác még egy erős fejcsóválással jelzi, ne tegye. Közben a kórház parkolójában (mivel az épületben nincs térerő) Gyuri faggatja a biztosítót, most akkor hogyan tovább? Az ukrán képviselettel együtt próbálnak egy Szimferopol-Kijev,Kijev-Budapest repcsit, és Szimferopolig a transzfert megoldani, de végül ez nem jön össze. Nem eresztem a történetet bőlére, mert 24 óra szinte minde perce tartogatott "meglepetést", a végső megoldás az lett, hogy holnap (szombat) délelőtt érkezik egy ukrán mentőautó, ami az ukrán-magyar határig, majd onnan egy magyar mentőautót Budapestig szállítja. Mivel sem zárójelentést, sem egyébb szükséges orvosi jelentést, igazolást, számlát nem adtak ki, nem mentünk el a kórház épületétől. Mary a váróteremben kuporodott le a fotelben, mi pedig Gyurival a kórház udvarán található padokon helyeztük magunkat "kényelembe" helyi idő szerint 1.30-kor.
FÉNYKÉPEK
Út közben egy ember kiadó szobát hirdet az út szélén, megbeszéltük, hogy ha kiadja fejenként 50 hrivnyáért, akkor megyünk, mert már jó volna pár nap után rendeset fürdeni, meg hálózatról akksiket tölteni. Megállunk, megkérdezzük, kiadja 50-ért. Kérjük, hogy mutassa meg a szállást. Felkuporodik mögém a motorra (a hengerzsákon ül), és ukránul mutatja az irány. A mellékutcákban még elvagyunk a 30-as tempóval, de a főútra fordulva 60-ra emelem a tempót, emberünk meg későn jelzi a jobbrakanyarodás, így én túl szaladok a kereszteződésen. Gyuriék megállnak. Sajnos az utca, amire le kell kanyarodnunk, elég meredek szögben ereszkedik, megálláskor Gyurinak nem ér le a lába és elborulnak. Szerencsétlenségükre pont egy autó mellett történik mindez, Mary eséskor a kocsi felnijébe beüti a jobb alkarját, ami sajnos azonal eltörik. Én közben próbálok visszafordulni, csak az események végére érek oda hozzájuk. Az autóból azonnal kiugranak, látják, hogy nincs rajta sérülés, ők megnyugszanak, mi nem. Mary keze motoros kabátban is jól láthatóan rendellenes pozicióban áll. Nagy fájdalmai vannak. Helyiek kihívják a mentőt, Maryt székre ültetjük, motort összeszedjük, próbálunk megnyugodni. A mentő kb. 15 perc alatt kiér, de nekünk óráknak tűntek. Mary kezéről levágják a kesztyűt, a kabátot leveszik, a kezét sínbe teszuik, és az egyik Jaltai kórházba szállítják. Bekísérjük, Gyuri hívja a biztosítót (EUB) és kezdődik a herce-hurca :(
Maryt a korházban megröntgenezik, bőségesen beinjekciózzák, a törött csontot helyre teszik,begipszelik, újabb röntgen, és akár mehetne is isten hírével. Az orvosok szavaiból azt vesszük ki, hogy műtétre szükség lesz, majd Magyarországon. Az tiszta sor, hogy motoron nem fog tudni hazajutni, Gyuri kéri is a biztosító emberét, hogy ugorjon nekli valamiféle hazaszállítási terv kigondolásának. Az EUB-nal van egy ukrán kirendeltsége is, ők is felveszik a kapcsolatot, velük a változatosság kedvéért angolul. Ez nagy szó, mert ukrajnában az ékes honi nyelven kívül nem szeretnek/tudnak máshogy megszólalni. Ők aziránt érdeklődnek, hogy a kórház milyen ellátásban részesítette Maryt. Elmondjuk, majd jön egy telefon a hazai ügyintézőtől, hogy nyílt törés esetén az operációt a helyi kórháznak kell elvégeznie. Közben a növérke és az orvosok a papírokat ill. a zárójelentést töltik, de csak oroszul hajlandóak kommunikálni, azt pedig csak hellyel-közzel értjük. Beesik az ambulanciára egy több sebből is vérző fiú, próbál nekünk angolul segíteni, de az orvos leüvölti a srácot, és kizavarja. Maryvel alá akarják iratni a zárójelentésen, hogy saját felelősségre hagyja el a kórházat, de a srác még egy erős fejcsóválással jelzi, ne tegye. Közben a kórház parkolójában (mivel az épületben nincs térerő) Gyuri faggatja a biztosítót, most akkor hogyan tovább? Az ukrán képviselettel együtt próbálnak egy Szimferopol-Kijev,Kijev-Budapest repcsit, és Szimferopolig a transzfert megoldani, de végül ez nem jön össze. Nem eresztem a történetet bőlére, mert 24 óra szinte minde perce tartogatott "meglepetést", a végső megoldás az lett, hogy holnap (szombat) délelőtt érkezik egy ukrán mentőautó, ami az ukrán-magyar határig, majd onnan egy magyar mentőautót Budapestig szállítja. Mivel sem zárójelentést, sem egyébb szükséges orvosi jelentést, igazolást, számlát nem adtak ki, nem mentünk el a kórház épületétől. Mary a váróteremben kuporodott le a fotelben, mi pedig Gyurival a kórház udvarán található padokon helyeztük magunkat "kényelembe" helyi idő szerint 1.30-kor.
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 7 nap
5-kor kelek, magamhoz ragadom a fényképezőt, és a teszek egy rövid hegymászással egybekötött fotós túrát a környező dombokon. Gyuriék is már ébren. 6.30-kor nekilátunk összepakolni, a szél kezd felkorbácsolódni, a Kaméleon fok felett pedig egyre sötétebb felhők tornyosulnak. 8-kor gyors tempóban próbálunk menekülni a kialakuló vihar elől. Első megállónk a Kiik Atlama fok, nénány fotó erejéig megállunk a torpedó üzem bejáratánál, majd irány Feodosia. A központba érve a fogalom beáll, egy arra alkalmas helyen leparkolunk a motorokkal és gyalog folytatjuk a város felfedezését. 3 órát kódorgunk, közben azért belefér egy nomád ebéd a parkban, meg egy kólázás a városi strand és a pályaudvar között. Helyi idő szerint 13.30-kor elhagyjuk a várost, megtankolunk és Sudak váráig meg sem állunk. Itt Gyuriék úgy döntenek, hogy maradnak a motornál, menjek várat nézegetni/fotózni. Magamba töltök fél liter vizet, és elindulok. A kasszánál megváltom a 30 hrivnyás belépőt és elindulok felfedezni a hatalmas területen elterülő várat. Közben leesik, hogy mi hibáztam el: magamon hagytam a krosszpáncél+mez kombót. Kezdődhet a „Hogyan fogyjunk 1 kg-ot 30 perc alatt Norbi update nélkül” című program. Mire felérek a vár feléhez, már a fülemen is próbálok levegőhöz jutni. Persze a várlemagasabb feléhez újabb 12 hrivány belépő megváltásával lehet felkapaszkodni. Ettől én most inkább eltekintek, visszasétálok a motorokhoz. Gyuriék meg is lepődnek, hogy ilyen gyorsan ment :) Amíg rám vártak, egy kocsiból kiszállt egy srác, és a kezükbe nyomott egy névjegykártyát, és egy 80-as számú ezüst fokozatú tagsági kártyát, ami a part menti Bájker Pub vendéglátó ipari egységbe szól :) Lecsorgunk a motoros kocsmához, beülünk egy kólára (nem olcsó, 20 hrivnya 0,5 l, de a tagsági kártyával kapunk 10 % kedvezményt) és rácuppanunk a pub wifijére. Csak úgy pörögnek a byte-ok felfelé :) Kocsmázás után ideje szállást keresnünk, Sudaktól 20 km-re, a Kutlak öbölbe megtaláljuk a nekünk valót. Hosszú (bár kicsit népes) part, egy 3 motorból álló ukrán csapat a szomszédunk :) Sátorállítás után relax a kissé hirtelen mélyülő tengerben, majd szundi-bundi :)
FÉNYKÉPEK
FÉNYKÉPEK
2010. augusztus 26., csütörtök
2010 - KRIM - 6 nap
Reggel a már megszokott 6.30-as kelés, 8.00 indulás a program. Visszamotorozunk Kerchre, egy olcsó kúton (7,5 Hrivnya) megtankoljuk a motorokat és begurulunk a központba. Helyi idő szerint 10 óra van, de a hőmérséklet már bőven 30 fok felett jár. Árnyékról árnyékra járva barangoljuk be a főteret. Kijev után ez a második helyszín, ami nagyon tetszik. Az épületek rendezettek, a környék kultúrált, a főtéren a hangszórókból a helyi rádió adását tolják, éppen valami dallamos trance zene szól, igazi Ibiza feeling :) Főtér után egy mellékutca teaházának kínálatából mazsolázgatunk az utcán elhelyezett asztaloknál. Igen komoly „itallapja” van, kiválasztunk egy gyümölcsös és egy klasszikus fekete teát. Mindkettő nagyon jó választás volt. Bár a pincérlány kissé unottan szolgált ki minket (és olyan pofával, mint aki 2 egész citromot nyelt le), végül kapott néhány hrivnya borravalót. A városnézést a tengerpart felé folytanánk, de a meleg hamar visszazavart minket a motorokhoz :) Itt mellénk szegődött 2 kis srác, akik minden áron le akarták a mocikat mosni. Nem kértünk a „szolgálataikból”, de beugrottunk a parkoló melletti szupermarketbe vásárolni, és vettünk nekik egy kis nassot (az otthoni Fornettis cuccokhoz hasonlót). Mire kijöttünk a boltból felszívódtak. Helyette kaptunk egy (állítólag Afganisztánban is szolgált) katonát, aki persze a végén azért a „benyelte a kártyámat az automata, nincs pár dollárotok” dumával próbált rizsázni. Na ekkor döntöttünk úgy, hogy elég volt ennyi Kerchből, irány a tengerpart. Primorsko a kiszemelt, és „csak” 80 km. Rákormolunk a félsziget egyetlen „normális” útjára (M-16) és toljuk Primorsko felé. Az út felét átaludtam, a másik felé meg nem emlékszem. Ha haladni akar az ember, akkor tényleg ez a jó választás, de ha élményre vágyik, akkor ezt érdemes elkerülni. Mindegy, a lényeg, hogy eljutottunk rajta, ahova akartunk… a strandra :) A katonai terület melletti strand igen népszerű, voltak szépszámmal. Átöltöztünk és jöhetett 3 óra ejtőzés a tengerben. Ebből legalább 1,5 órát a vízben töltöttünk, amíg ilyen barna „uszadékok” meg nem jelentek mellettünk :)
Pancsi után az Aranyparton beburkolunk egy kis hot-dogot. Érdekes ízlésük van a helyieknek, mert a káposztás tésztát keresztezték az amerikai „meleg kutyával” :) Nem kicsit pikáns :DDD Tápolás után irány Feodosia. Az öreg várat bebarangoljuk, majd a becélozzuk a sátorhelyet a Kaméleon fok közelében. A GPS irdatlan nehezen talált ki Feodosiából. Az egyirányú utcába szemrebbenés nélkül bevitt volna forgalommal szemben, ha nem vagyok résen :( Sajnos a Crimea V1.61 térképben nem szabad megbízni. Ezt egyre több alkalommal bizonyítja…Végül kikecmergünk, irány Koktebel onnan pedig a Kaméleon fok. Koktebelnél elfogy az út, már rutinból tesszük át magunkat off-road módba, és szívjuk be „lelkesen” a plázsokról hazafelé tartó autók által felvert port. Mivel rengeteg kocsi jött velünk szembe, szinte biztos voltam, hogy a kiszemelt part tök üres lesz. Tévedtem :( Mindegyik parton egymást érik a sátrak, a legjobb helyek itt már délután gazdára találtak. A sötétben fejlámpák fényénél végül rálelünk 2 sátornak elegendő helyre. Kicsit lejtős a talaj, de a „szomszédok” ennél meredekebb placcra dobták a szerkót, ők tuti, hogy állva alszanak majd :DDD Sátrakat felállítjuk, majd Gyurival lemegyünk a kb.25 m-re lévő tengerbe mártózni egyet :) Ekkor látjuk, hogy nem csak a magaspart (ahol mi is felvertük a sátrat), de a parti föveny is fullra van sátrakkal. Itt valami nagy banzáj lehet :) Mártózás után hamar el is tesszük magunkat másnapra. Éjjel azonban feltámadt a szél, a sátor mellé lepakolt székemet felborította, a lecövekeletlen sátrat meg tépte. Széket összecsukom, sátrat lehorgonyzom, és a lobogó sátorponyva hullámzása mellett álomra hajtom a fejem.
FÉNYKÉPEK
Pancsi után az Aranyparton beburkolunk egy kis hot-dogot. Érdekes ízlésük van a helyieknek, mert a káposztás tésztát keresztezték az amerikai „meleg kutyával” :) Nem kicsit pikáns :DDD Tápolás után irány Feodosia. Az öreg várat bebarangoljuk, majd a becélozzuk a sátorhelyet a Kaméleon fok közelében. A GPS irdatlan nehezen talált ki Feodosiából. Az egyirányú utcába szemrebbenés nélkül bevitt volna forgalommal szemben, ha nem vagyok résen :( Sajnos a Crimea V1.61 térképben nem szabad megbízni. Ezt egyre több alkalommal bizonyítja…Végül kikecmergünk, irány Koktebel onnan pedig a Kaméleon fok. Koktebelnél elfogy az út, már rutinból tesszük át magunkat off-road módba, és szívjuk be „lelkesen” a plázsokról hazafelé tartó autók által felvert port. Mivel rengeteg kocsi jött velünk szembe, szinte biztos voltam, hogy a kiszemelt part tök üres lesz. Tévedtem :( Mindegyik parton egymást érik a sátrak, a legjobb helyek itt már délután gazdára találtak. A sötétben fejlámpák fényénél végül rálelünk 2 sátornak elegendő helyre. Kicsit lejtős a talaj, de a „szomszédok” ennél meredekebb placcra dobták a szerkót, ők tuti, hogy állva alszanak majd :DDD Sátrakat felállítjuk, majd Gyurival lemegyünk a kb.25 m-re lévő tengerbe mártózni egyet :) Ekkor látjuk, hogy nem csak a magaspart (ahol mi is felvertük a sátrat), de a parti föveny is fullra van sátrakkal. Itt valami nagy banzáj lehet :) Mártózás után hamar el is tesszük magunkat másnapra. Éjjel azonban feltámadt a szél, a sátor mellé lepakolt székemet felborította, a lecövekeletlen sátrat meg tépte. Széket összecsukom, sátrat lehorgonyzom, és a lobogó sátorponyva hullámzása mellett álomra hajtom a fejem.
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 5 nap
3.45-kor kelek, a napfelkeltét élőben végignézem. 6.30-kor kelünk, összekészülkődünk és 7.30-kor útnakindulunk Zolote felé. Ünnepnap van, így örülünk, hogy találunk nyitvatartó boltot. Vizet vennénk, a boltos végigmér minket és 1 literes buborékmentes vizet drágában adja, mint máshol a 2 literest… De legalább van vizünk. Egy apró logisztikai probléma azért befigyelt, nevezetesen fogytán az üzemanyagunk. A tervezett útvonal kb. 30 km off-road, ide nem merünk benya nélkül elindulni. Irány a benzinkút. De hol van itt a közelben???? A GPS 21 km-re jelzi, abban az irányban, ahonnan jöttünk. És azon az útvonalon is, ahol a tegnapi napot végig szenvedtük a part mentén off-road módban, homokon. Keresünk alternatív útvonalat. Van: 51 km. No problem, ECO módba kapcsolunk és 80-as tempóval krúzolunk a GPS által javasolt úton. 30 km után beérünk Leninoba, itt végül találunk kutat, feltankolunk és track back to Zolote. Útközben egy klimatizált boltban!!!! beszerzünk 2 literes Bonaqua ásványvizet, palackonként 5,25-ért :) Na, ez már baráti ár :) Zolotéba érve legurulunk a helyi strand bejáratáig, majd nekivágunk a 30 km terepnek. A falu szélén álló buszmegállónál kell lefordulnunk, egymás mellett 3 út is vezet abba az irányba, amerre mennünk kell. Kiválasztom a legszimpatikusabbat, majd 2 km után a szeméttelepnál visszafordulunk, nem ez a jó irány. Pedig teljesen jól járható volt :) Buszmegállóig vissza, kiválasztom a legrosszabb minőségű „csapást”, a GPS 500 m múlva mutatja: ez az, megvan a helyes irány :) Hurrá. Vízmosásokkal, kisebb nagyobb sziklákkal tarkított az út, ahogy kapaszkodunk fel a domboldalon. Felérünk a dombtetőre, a sziklák elmaradoznak, helyette egy helyi vagánycsávó tol le minket az útról és porol el mellettünk állat módjára. A navigáció szerint közeledünk a kiszemelt Karalar plazshoz. Pillanatokon belül erről magunk is meggyőződhetünk, a földút kettéválik, egyik ága kanyarog tovább a domboldalban, a másik meredeken vezet le a tengerpartra. Elkezdünk ereszkedni, az eleje közepesen meredek, a végén pedig van 2 igen húzós lejtő. Lejönni még csak lejöttünk, de itt vissza tuti nem jövünk :) Mire leérünk a partra, már folyik rólunk a víz, lepakoljuk a mocikat, átöltözünk és irány a tenger :D 1 óra pancsolás után magunkra öltjük a legszebb motoros gúnyánkat és egy hosszabb, de kevésbé meredek úton elhagyjuk a strandot. Haladunk tovább, de nem lelünk rá a GPS által jelölt útra (ez nem az első és nem is az utolsó, a Crimea 1.61 térképet csak fenntartásokkal illik kezelni). Ennek köszönhetően begyakoroljuk a meredek lejtőn ereszkedés/felkapaszkodás műveletét több alkalommal is. Egyik szituációban olyan rövid ráfutási szakasz volt a (szerintem igen meredek) lejtő előtt, hogy biztosn voltam benne, hogy ott nem jutok fel a 350 kg-ra felpakolt mozdonnyal… De ez a motor még 75 e levezetett km után is tud meglepetéseket okozni. Olyan simán ment fel szinte alapjáratról, mintha csörlővel húzták volna. Teljesen odavoltam meg vissza :) Gyuriék is olyan simán kűzdötték le (két személlyel!!!!!!) a terepen felbukkanó „akadályokat”, hogy nap végére meg is kapta az „OFF-ROAD BANDITA” címet :) De ne szaladjunk ennyire előre. Némi poroszkálás után rátaláltunk a GPS által javasolt útra. Persze ekkor helyi idő szerint 13 óra van és 35 fok. Még a strandolást sem ajánlák ebben az időpontban, nem a terepen motorozást :) A pihenőknél el is fogy 1-1,5 liter víz meg néhány szőlőcukor. Persze árnyék nulla, sokat nem időzünk, újra motorra pattanunk és haladunk a Zljuk fok felé. Gyönyörű öblök mellett haladunk el, majd Kurortnoje közelében leereszkedünk tengerszintre, és betámadjuk a Zljuk fokot. Reméltem,hogy a faluba érve már normalizálódnak az útviszonyok, de nem. Sőt, a faluban szinte már csak araszolni tudtunk, a katasztrófális minőségű úton szinte széthullnak a motorok. A plexicsavarok burkolatát már tegnap sikerült elhagynom terepezés közben. Szerintem a rázópadot nem bírta :( A Zljuk fokon megpihenünk, készítünk néhány fotót, majd döngölt murvás úton haladunk tovább Kerch felé. 5-6 km után a murva áttér aszfaltra. A városba beérve az egyik mellékutcából körültekintés nélkül kihajtani szándékozó Volgás Tata kis híján matricát készített belőlünk. A partizán emlékműnél a parkolóban összefutunk 3 lengyel rendszámú mocival, motorosaikat sehol nem látjuk. Az emlékműnél készítünk néhány képet, beszerzünk egy CCCP-s strandtörölközőt és robogunk tovább a kikötő felé. A GPS rögtön terepre terelne minket, próbálok az aszfalthoz ragaszkodni, de a GPS győz, menjünk terepen. 5 km után végrs ismét aszfalt, a kikötőig lemegyünk, de a bejáratig már nem jutunk el. Hosszú a sor, előremenni nem akarunk, egy katona meg amúgy is követi minden mozdulatunkat, inkább visszafordulunk, irány a kerchi erőd. A GPS megint érdekes utat mutatott, az erődig bevitt rendesen, de onnan vitt volna tökön-babon át (végén már csak gyalogút volt), szóval fordulás vissza. Elindulunk a központba, hátha akad wifi. Természetesen nincs. Azóta már be is vezettük a „Kevés vagy, mint Krim félszigeten a wifi” hasonlatot :) Még világosban szeretnénk sátrat állítani, ezért városnézés helyet megindulunk a kiszemelt sátorhely felé. A főútról letérve betonelemekből összeépített utcán zötyögünk 5-tel, majd a falut elhagyva az út megindulna a dombra úgy izomból. Ehhez már fáradtak vagyunk, inkább egy hosszabb utat választunk a célponthoz (kb. 2 km plusz). Ez a döntés hibátlannak bizonyult, egy közepes nehézségű úton sikerült bejutni a „célterületre”. A kiszemelt területen egy család ténykedik (persze az egyetlen sátrazásra alklamas helyen). Kicsit távolabb leparkolunk és megvárjuk, hogy odébb álljanak. Már úgy tűnik, hogy lassan lekoccolnak, de akkor észreveszik, hogy erre várunk, és elkövetnek mindent, hogy ez minél tovább tartson. A tornától elkezdve a „repeta pancsin” keresztűl széles volt a repertoár. Addig mi szépen „elővacsiztunk”, majd amikor lepattantak, felcsattintottuk a sátrat, Gyuri megmártózott a tengerben, és elkészítették a vacsit. Közben felpezsdült az élet, Ladás, Izs-es emberkék jöttek, majd 10 perc múlva eltűnek. A motoros fickó még mondta is, hogy erre fognak járkálni. Ez örömteli :( Végül azért nem volt vészes a helyzet, talán ha 2 alkalommal jött járgány, szóval sikerült gond nélkül reggelig horpasztani :D
FÉNYKÉPEK
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 4 nap
6-kor kelünk, 7-kor indulunk. A kemping kijáratánál „fotósok hada” vár, modellt állunk neki pár percre, majd nekilendülünk a mai 300 km-ünknek. Bemelegítésként tolunk egy 60 km-es etapot, majd megállunk a ménest megitatni. Közben megállapítjuk, hogy ukrajna a sötétített ablakú autók és fekete sztreccsnadrágos nők országa. Az elsővel csak annyi a baj, hogy néhány az agyukhoz sötétítteték az ablakot. Ez meglátszik a vezetési stílusukon. A másodikkal nincs baj, hordja is ezt mindenki, aztán van akin jól áll, van akin nem (ööööö, a szterccsnadrágra gondoltam:))
Tankolás után felcsavarjuk a rezsót és pirítunk délnek. Dzsankojig az M-26-on tekerünk, majd az M-25-ön folytatjuk jóval szolidabb tempóban. Viszonylag keskeny úton, több km hosszú záróvonal borzolja a közlekedők idegeit, ráállunk egy 80-90 közötti tempóra, és sodortatjuk magunkat az árral. 10 km múlva normalizálódik a helyzet, növeljük a tempót, előzgetjük a lassabb gépsárkányokat. Mire rátalálunk a tempóra, már villognak is szemből: traffipax. Király :(Fel sem tűnik, hogy már 200 km-t magunk mögött tudhatunk. És még nincs 10 óra :) Vladyslavivka előtt a GPS egy bal letérést javasol. Hiszünk neki, és ezzel megkezdődik a mai off-road túra is :) Murvával nyitunk, majd egy nyúlfarknyi aszfalt után újra murva. Méghozzá igazi „ukrán” murva, vagyis lánctalpassal döngölték. Ha a lánctalp által örökített barázdákon haladok, akkor darabokra szeretne rázkódni a Vara, középen a laza murvás meg csúszkál. Izgis, főleg így agyig pakolt motorokkal. Gyuri viszont tökéletesen veszi az akadályt, két személlyel, megpúpozott motorral olyan tempóban jön mögöttem, mintha csak aszfalton mennénk. Le a kalappal előtte. Kamyanske előtt a „rázópadon” alkatrészeket hagyok el. Gyuriék összeszedik, rövis reparatúra, majd go tovább az Arabat erőd felé. Lövünk néhány fotót a parton, majd az arabat erődig „mosóteknőzünk”. Az erőd mellett legurulunk a partra, úgy döntünk, hogy elmegyünk beszerezni a szükséges élelmet a köv. két napra (holnap ünnepnap!), majd vissza jövünk pancsolni. A faluig tartó rázatás után már nem volt kedvünk visszajönni, úgyhogy az ABC-ben (magazin) bevásároltunk, majd irány Semenivka tengerpartja. Az odavezető út természetesen ismét off-road, A Naszír fedőnevű strand mellett sikeresen elhajtnuk, és néptelen utakon szöcskézünk a járgányokkal. Kapinovkan a helyi kisboltban még bővítünka kenyérutánpótláson és Semenivkaig meg sem állunk (6 km) :) A strand megtalálása első körben nem tűnt egyszerű feladatnak. A GPS koordináta alapján jó felé jártunk (kb 100 m-re voltunk a ponttól), de a partszakaszt kerités vette körül, az egyik helyen a kiskapu nyitva, „fenevad” (2 kg 30 deka) védi a betolakodóktól. Egy másik út megy fel a hegyre. Megbeszéljük, hogy elmegyek feltérképezni a környéket, addig ők itt maradnak. Elindulok a hegy felé, 150 m után az út 4 felé ágazik, egyik a tengerhez vezet. Lekanyarodok, 30 méter után ujabb elágazás, a kevésbé lejtőset választom :) Fullra felpakolva ha eldölök, max egy daruval tudom a motort felállítani, szóval fő a biztonság. Ezt szemelőtt tartva a következő elágazásnál a meredekebb lejtőt választom :) Lefelé még istenes, és örömmel konstatálom, hogy megtaláltam a keresett partot, gyorsan meg is fordulok a mocival. Ekkor találom magam szembe azzal a lejtővel, amin ez előbb lejöttem. Húúúúbazz :( Majré már éppen ülne fel mögém, amikor gázt adok, megindul a mozdony a „kissé” meredek emelkedőn :) Az utolsó 10 m köves, végül ezen is túljutok, Halleluja :) Gyuriékért visszaspurizok, és legurulunk a frissen felfedezett strandra. Persze az oda vezető út is hasonló kaliber, de erről majd később. Ahogy az már ukrjanában leni szokott, ha megjelenünk a motorral, arra bizony mindenki felkapja a fejét. Ennek köszönhetően a strandszerkóba átalakulást is többtucat szempár kíséri. Motoros cuccainkat a motoron illetve mellette hagyjuk, törölköző, tanktáska jön :) Törölközöke leterítjük és bevetjük magunkat a habokba. A strand egy sziklákkal körülvett öböl. A víz kb 22-24 fokos, ideális a mártózásra. A szél folyamatosan fújt, ha kijöttünk a vízből vacogtunk rendesen. Ezért inkább nem jöttünk ki :) Egészen addig, mígnem valami rettentes kis állatka meg nem telepedett a jobb hüvelykujjamon, amitől csak nagy nehézségek árán sikerült megszabadulnom. Ragaszkodó volt a kis rohadék :) Ekkor már nem zavart, hogy hidegebb van kint, kifeküdtünk napozni, közben az ebédet is letudtuk, én pedig papucsban felzúztam az öblöt körülvevő sziklákra fotózni. A papucs nem volt a legjobb választás :) Viszont a sziklákról Pazar volt a panoráma :D Lubikca után visszaalakultunk motorossá, és következett az újabb hegyi felfutó. Bár a zabszem ismét megvolt, teljesen simán vettük az akadályokat mindkét motorral. Mysovo felé vettük az irányt, a strandokon egy lepedőt nem lehetett volna leteríteni. Bekukkantottunk a Tatarska plázsra, majd haladtunk tovább az esti 4 csillagos sátorhely felé :) Már „csak” 12 km volt hátra, de ennek minden métere izgalmas volt. Ahol éppen nem lánctalpas nyomokon zötyögtünk, ott full mély homok volt. Betelt egy kis időbe, mire letudtuk a 12 km-t, következhetett a sátorhelyhez kievickélés. 10 cm mély homok, szerencsére a Vara nem ásta el magát és Gyuri is bejutott a palccra. Felállítjuk a sátrakat, és irány a tenger. Félórás áztatás után betoljuk arcunkba a vacsorát, majd a majdnem telihold ragyogó fénye mellett rápihenünk a reggeli Homok fogságából menekülés című epizódra. Joccakát! :D
FÉNYKÉPEK
Tankolás után felcsavarjuk a rezsót és pirítunk délnek. Dzsankojig az M-26-on tekerünk, majd az M-25-ön folytatjuk jóval szolidabb tempóban. Viszonylag keskeny úton, több km hosszú záróvonal borzolja a közlekedők idegeit, ráállunk egy 80-90 közötti tempóra, és sodortatjuk magunkat az árral. 10 km múlva normalizálódik a helyzet, növeljük a tempót, előzgetjük a lassabb gépsárkányokat. Mire rátalálunk a tempóra, már villognak is szemből: traffipax. Király :(Fel sem tűnik, hogy már 200 km-t magunk mögött tudhatunk. És még nincs 10 óra :) Vladyslavivka előtt a GPS egy bal letérést javasol. Hiszünk neki, és ezzel megkezdődik a mai off-road túra is :) Murvával nyitunk, majd egy nyúlfarknyi aszfalt után újra murva. Méghozzá igazi „ukrán” murva, vagyis lánctalpassal döngölték. Ha a lánctalp által örökített barázdákon haladok, akkor darabokra szeretne rázkódni a Vara, középen a laza murvás meg csúszkál. Izgis, főleg így agyig pakolt motorokkal. Gyuri viszont tökéletesen veszi az akadályt, két személlyel, megpúpozott motorral olyan tempóban jön mögöttem, mintha csak aszfalton mennénk. Le a kalappal előtte. Kamyanske előtt a „rázópadon” alkatrészeket hagyok el. Gyuriék összeszedik, rövis reparatúra, majd go tovább az Arabat erőd felé. Lövünk néhány fotót a parton, majd az arabat erődig „mosóteknőzünk”. Az erőd mellett legurulunk a partra, úgy döntünk, hogy elmegyünk beszerezni a szükséges élelmet a köv. két napra (holnap ünnepnap!), majd vissza jövünk pancsolni. A faluig tartó rázatás után már nem volt kedvünk visszajönni, úgyhogy az ABC-ben (magazin) bevásároltunk, majd irány Semenivka tengerpartja. Az odavezető út természetesen ismét off-road, A Naszír fedőnevű strand mellett sikeresen elhajtnuk, és néptelen utakon szöcskézünk a járgányokkal. Kapinovkan a helyi kisboltban még bővítünka kenyérutánpótláson és Semenivkaig meg sem állunk (6 km) :) A strand megtalálása első körben nem tűnt egyszerű feladatnak. A GPS koordináta alapján jó felé jártunk (kb 100 m-re voltunk a ponttól), de a partszakaszt kerités vette körül, az egyik helyen a kiskapu nyitva, „fenevad” (2 kg 30 deka) védi a betolakodóktól. Egy másik út megy fel a hegyre. Megbeszéljük, hogy elmegyek feltérképezni a környéket, addig ők itt maradnak. Elindulok a hegy felé, 150 m után az út 4 felé ágazik, egyik a tengerhez vezet. Lekanyarodok, 30 méter után ujabb elágazás, a kevésbé lejtőset választom :) Fullra felpakolva ha eldölök, max egy daruval tudom a motort felállítani, szóval fő a biztonság. Ezt szemelőtt tartva a következő elágazásnál a meredekebb lejtőt választom :) Lefelé még istenes, és örömmel konstatálom, hogy megtaláltam a keresett partot, gyorsan meg is fordulok a mocival. Ekkor találom magam szembe azzal a lejtővel, amin ez előbb lejöttem. Húúúúbazz :( Majré már éppen ülne fel mögém, amikor gázt adok, megindul a mozdony a „kissé” meredek emelkedőn :) Az utolsó 10 m köves, végül ezen is túljutok, Halleluja :) Gyuriékért visszaspurizok, és legurulunk a frissen felfedezett strandra. Persze az oda vezető út is hasonló kaliber, de erről majd később. Ahogy az már ukrjanában leni szokott, ha megjelenünk a motorral, arra bizony mindenki felkapja a fejét. Ennek köszönhetően a strandszerkóba átalakulást is többtucat szempár kíséri. Motoros cuccainkat a motoron illetve mellette hagyjuk, törölköző, tanktáska jön :) Törölközöke leterítjük és bevetjük magunkat a habokba. A strand egy sziklákkal körülvett öböl. A víz kb 22-24 fokos, ideális a mártózásra. A szél folyamatosan fújt, ha kijöttünk a vízből vacogtunk rendesen. Ezért inkább nem jöttünk ki :) Egészen addig, mígnem valami rettentes kis állatka meg nem telepedett a jobb hüvelykujjamon, amitől csak nagy nehézségek árán sikerült megszabadulnom. Ragaszkodó volt a kis rohadék :) Ekkor már nem zavart, hogy hidegebb van kint, kifeküdtünk napozni, közben az ebédet is letudtuk, én pedig papucsban felzúztam az öblöt körülvevő sziklákra fotózni. A papucs nem volt a legjobb választás :) Viszont a sziklákról Pazar volt a panoráma :D Lubikca után visszaalakultunk motorossá, és következett az újabb hegyi felfutó. Bár a zabszem ismét megvolt, teljesen simán vettük az akadályokat mindkét motorral. Mysovo felé vettük az irányt, a strandokon egy lepedőt nem lehetett volna leteríteni. Bekukkantottunk a Tatarska plázsra, majd haladtunk tovább az esti 4 csillagos sátorhely felé :) Már „csak” 12 km volt hátra, de ennek minden métere izgalmas volt. Ahol éppen nem lánctalpas nyomokon zötyögtünk, ott full mély homok volt. Betelt egy kis időbe, mire letudtuk a 12 km-t, következhetett a sátorhelyhez kievickélés. 10 cm mély homok, szerencsére a Vara nem ásta el magát és Gyuri is bejutott a palccra. Felállítjuk a sátrakat, és irány a tenger. Félórás áztatás után betoljuk arcunkba a vacsorát, majd a majdnem telihold ragyogó fénye mellett rápihenünk a reggeli Homok fogságából menekülés című epizódra. Joccakát! :D
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 3 nap
Lassan ideje az 1 óra időeltolódást beépíteni a napirendünkbe :) Otthoni idő szerint 6-kor kelünk, 7.30-kor indulunk. Nyitásnak egy kis off-road, majd irány az aszfalt. Az első kúton tankolunk, majd úgy tervezzük, hogy a Dnyepropetrovszkig tartó kb. 200 km-t lenyomjuk 1 seggel. Próbálok 100-as tempót menni, de az útviszonyok kb. 10 km erejéig teszik lehetővé, a továbbiakban örülünk, ha az „óvatos 70” – „haragos 80” között tudjuk tartani a km óra mutatóját. Így aprítjuk a távolságot, de nagyon lassan fogy. Kremenchukba érve belefutunk egy terelésbe: főutca lezárva, próbálunk kerülő utat keresni, több kevesebb sikerrel. Végül kis csalinkázás után rátalálunk a helyes útra. Haladunk kifelé Kremenchukból, amikor a GPS információs sávjában feltűnik az OFF-ROAD felirat. Esküszöm szeme van ennek a készüléknek. Ez már nem csak szerintünk, de a GPS szerint sem út :)))) Egyetértünk :))))
Nagyobb tempót továbbra sem tudunk menni, zötykölődünk a nem túl változatos úton. Km hosszú emelkedő, majd ugyanilyen lejtő a túloldalon, és ez ismétlődik jópárszor. Persze az ukránoknál nem ismert közlekedési elem amikor a sáv egyik fele záróvonallal, a másik fele terelővonallal „védett”. Helyette ők a záróvonalat alkalmazzák, így egy lassabb kocsi után igen hamar összerázódik egy kisebb mindenre elszánt „banda”, akik a tiltás megszűnésével azonnal előzésbe kezdenek, forgalmi szituációtól függetlenül. Persze az izgalmakat tovább fokozza az a tény, hogy a záróvonal többnyire előzésre alkalmatlan helyeken szűnik meg (pl. beláthatatlan kanyarban, vagy emelkedő vége előtt kb. 50 m-rel). Ha mindehhez hozzáteszük, hogy GPS szerinti 100-110-zel haladva a legtöbb kocsi számára csak akadály vagyunk, akkor könnyen belátható, hogy itt a közlekedés nem gyerekjáték. Mindezek ellenére 11 órára beérünk Dnyepropetrovszkba. 1,5 órás városnézés volt terveben, ami végül megfeleződött: a tegnapi kijevi gyaloglás nyomait mindenki valamilyen „lábsérüléssel” viseli (vízhólyag, izomláz, stb). De nem csüggedünk, már „csak” 320 km, és végre az Azovi tengerbe léphetünk :) Persze ezalatt a 320 km alatt volt minden: 2x1 sávos úton folyamatos szembeforgalom, előzési lehetőség szinte 0, haladósabb szakaszokon traffipax plusz az egyik kereszteződésben baleset. Genicheskre érve még rövidítünk egyet off-roadban, majd berobogunk a kempingbe. 2 sátorhely + 2 motor 40 hrivnya (1150 HUF). A kemping placcok jók, a zuhany még éppen elfogadható, a wc csak vegyvédelmi felszerelésben közelíthető meg. A tengerpart viszont hibátlan, a tenger nagyon sekély, lassan mélyül, a víz hőmérséklete kb. 20-21 C (a zuhanyzóban jó, ha volt a víz 16 fokos….) Persze sikerült kiválasztanunk a kemping szúnyogokban igen gazdag felét a sátraink felveréséhez. Ennek köszönhetően a sátrakban gubbasztunk, ahelyett, hogy a csillagokat számolgathatnánk :) Ez a mi formánk :DDDD
FÉNYKÉPEK
Nagyobb tempót továbbra sem tudunk menni, zötykölődünk a nem túl változatos úton. Km hosszú emelkedő, majd ugyanilyen lejtő a túloldalon, és ez ismétlődik jópárszor. Persze az ukránoknál nem ismert közlekedési elem amikor a sáv egyik fele záróvonallal, a másik fele terelővonallal „védett”. Helyette ők a záróvonalat alkalmazzák, így egy lassabb kocsi után igen hamar összerázódik egy kisebb mindenre elszánt „banda”, akik a tiltás megszűnésével azonnal előzésbe kezdenek, forgalmi szituációtól függetlenül. Persze az izgalmakat tovább fokozza az a tény, hogy a záróvonal többnyire előzésre alkalmatlan helyeken szűnik meg (pl. beláthatatlan kanyarban, vagy emelkedő vége előtt kb. 50 m-rel). Ha mindehhez hozzáteszük, hogy GPS szerinti 100-110-zel haladva a legtöbb kocsi számára csak akadály vagyunk, akkor könnyen belátható, hogy itt a közlekedés nem gyerekjáték. Mindezek ellenére 11 órára beérünk Dnyepropetrovszkba. 1,5 órás városnézés volt terveben, ami végül megfeleződött: a tegnapi kijevi gyaloglás nyomait mindenki valamilyen „lábsérüléssel” viseli (vízhólyag, izomláz, stb). De nem csüggedünk, már „csak” 320 km, és végre az Azovi tengerbe léphetünk :) Persze ezalatt a 320 km alatt volt minden: 2x1 sávos úton folyamatos szembeforgalom, előzési lehetőség szinte 0, haladósabb szakaszokon traffipax plusz az egyik kereszteződésben baleset. Genicheskre érve még rövidítünk egyet off-roadban, majd berobogunk a kempingbe. 2 sátorhely + 2 motor 40 hrivnya (1150 HUF). A kemping placcok jók, a zuhany még éppen elfogadható, a wc csak vegyvédelmi felszerelésben közelíthető meg. A tengerpart viszont hibátlan, a tenger nagyon sekély, lassan mélyül, a víz hőmérséklete kb. 20-21 C (a zuhanyzóban jó, ha volt a víz 16 fokos….) Persze sikerült kiválasztanunk a kemping szúnyogokban igen gazdag felét a sátraink felveréséhez. Ennek köszönhetően a sátrakban gubbasztunk, ahelyett, hogy a csillagokat számolgathatnánk :) Ez a mi formánk :DDDD
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 2 nap
Reggel rövid fitness off-road után berobogtunk Kijevbe, hogy a Lonely Planet által ajánlott 6 km gyalogtúra során felkeressük a város legfőbb látnivalóit. A városnéző sétát a Függetlenség terén (Maydan Nezalezhnosti) kezdjük. Nagy a nyüzsgés mindenütt, a város ünnepi lázban és, közeledik a Függetlenség napja (aug.25). Ennek örömére Kijev főutcáját, a vul Khreshchatyk-ot ellepték a bazárosok. A ruhától a tanszereken keresztül a játékokig minden megtalálható. De térjünk vissza a Függetlenség terére. A szökőkutakkal teli tér a város talán legnépszerűbb találkozóhelye. Gyalogtúránkat innen az Ivan Frank tér felé folytatjuk, ahol lövünk néhány képet Mikola Fedorovics szobráról, majd a kissé bizarr szobrokkal díszített House of Chimeras melletti lépcsőkön felsétálva az Elnöki Hivatal hatalmas épületével találjuk szembe magunkat. Az épület előtt öltönyös biztonsági ember sétálgat, a fotózás előtt engedély kérek rá, biccent, hogy mózsna :) Innen a Parlament épületéhez (Verkhovna Radna) megyünk, a zebrán átsétálva sikerül az épületet körülvevő kordonon belülre kerülnünk, egy rendőr útbaigazításának köszönhetően kijutunk :) A Parlamentet körbesétálva egy parkba találjuk magunkat (Park Minsky Sad), ahonnan szép panoráma nyílik a város folyójára, a Dnyeprre. Elsétálunk a Dinamó Kijev futball pályája mellett, majd sétánkat az Europa tér (plosad Evropeyska) túloldalán folytatjuk. A Szt. Alexander templom után a Volodymyrska Hirka Parkon keresztűl a Szt. Mihály templomhoz jutunk. Itt már kezdünk fáradni, de még célba vesszük a Szt Sofia katedrálist, majd Lonely Planet által javasolt útvonalat lerövidítve visszaindulunk a motorokhoz. A főutcán átverekedjük magunkat a bazársoron, a McDonalds-ban beszerzünk egy kis tápot elvitelre, majd araszolunk vissza a motorokhoz. Egyszercsak egy figura leszólít, ő is motoros, túrázik és közben közben „dokumentál”, megkérdezi, hogy lenne-e kedvem adni egy rövid interjut a motoros túráinkról. Igent mondok rá, megbeszéljük, hogy a motoroknál találkozunk. Visszaandalgunk a Függetlenség terére, betoljuk orcánkba a tápot, időközben megérkezik Vasily is meg az operatőr, ennek a fele se tréfa :) („Ne legyen a nevem Matu, ha ez kamu….”) Nem elég, hogy nem vagyok túl kameraképes, és izgulok, de még mindezt angolul is kellett, szóval éééérdekes volt. A beszélgetés közben kiderült, hogy Vasily egy igen komoly túrának veselkedett neki, ezt megpróbálja „eladható” formában dokumentálni, reményei szerint a Discoveryn lesz látható. A weblapján (www.motoadventure.org) bővebb infó olvasható a túrájáról.
Riport után belevetem magam azt ingyen wifibe, feltöltöm a blogbejegyzéseket, motorra pattanunk és indulunk Dnyepropetrovszk felé. Kijevből kifelé menet belefutunk egy 5-ös „koccanásba”, ennek köszönhetően a 3 sávos út több km hosszon bedugul. Megpróbálok a kocsi között lavírozni, de nem mindenki partner a „játékban”, több helyen is elakadunk. Kb. 20 perc csorgás után átjutunk a baleset, a forgalom megindul, Boryspolig jutunk. Itt feltankoljuk az élelmiszer készleteket, majd haladunk tovább. A városból kiérve 100 körüli tempóval haladunk és azt vesszük észre, hogy a közlekedőkből kiveszett a segítőkészség. Ha utolérünk egy kocsit, az csak nagyritkán segít az előzésnél. Mi viszont annál többször állunk félre a 120-150 km/h-val közlekedők elől. Még kb. 140 km lenne a tervezett sátorhelyig, de a nap igen alacsonyan jár, ezért bevetjük magunkat a fasorba, és a főúttól kb. 1,5 km-re egy szántóföld szélén verünk tábort. Jöhet a jól megérdemelt alvás :)
FÉNYKÉPEK
Riport után belevetem magam azt ingyen wifibe, feltöltöm a blogbejegyzéseket, motorra pattanunk és indulunk Dnyepropetrovszk felé. Kijevből kifelé menet belefutunk egy 5-ös „koccanásba”, ennek köszönhetően a 3 sávos út több km hosszon bedugul. Megpróbálok a kocsi között lavírozni, de nem mindenki partner a „játékban”, több helyen is elakadunk. Kb. 20 perc csorgás után átjutunk a baleset, a forgalom megindul, Boryspolig jutunk. Itt feltankoljuk az élelmiszer készleteket, majd haladunk tovább. A városból kiérve 100 körüli tempóval haladunk és azt vesszük észre, hogy a közlekedőkből kiveszett a segítőkészség. Ha utolérünk egy kocsit, az csak nagyritkán segít az előzésnél. Mi viszont annál többször állunk félre a 120-150 km/h-val közlekedők elől. Még kb. 140 km lenne a tervezett sátorhelyig, de a nap igen alacsonyan jár, ezért bevetjük magunkat a fasorba, és a főúttól kb. 1,5 km-re egy szántóföld szélén verünk tábort. Jöhet a jól megérdemelt alvás :)
FÉNYKÉPEK
2010. augusztus 21., szombat
2010 - KRIM - 1 nap
Gyuriék korán ébrednek és mire a telefonon elmormogja a reggeli ébresztőt, már összekészülve várják az indulást. Az éjjel teljesen kihaltnak tűnő bekötő úton reggel bizony jókora a forgalom. Favágók igyekeznek munkába a Zil platóján, lovaskocsi szorgoskodik a kivágott fák elhordásán, A nap sugarai lassan átbuknak a domb felett, ennek köszönhetően a párától vastagon tocsogó sátram 10 perc alatt megszárad. Hurrá :) 9-kor útnak indulunk, 1 lendülettel egészen a vereckei hágó tövében lévő ellenőrző pontig jutunk. Itt egy kis „kudá-átkudá” kérdéssorra próbálunk elfogadható választ adni, majd az alkohol kérdésre a rendőr képébe leheléssel kell hitelt érdemlő választ adni. Ez igen :) Mivel a human alcohol tester nullába „kileng”, jó utat kívánva utunkra bocsájt. Lemberg előtt megállunk tankolni, majd az elkerülőn haladunk tovább. Innentől Kijevig csak azoknak ajánlanám az utat, akik szeretnek 600 km-t 50-70-es táblák, és sok helyen 1-2 km-re lévő trafipaxok sűrűjében megtenni. Az Olesko kastély kivételével gyakorlatilag nulla látnivaló, cserébe baromi nagy forgalom, súlyosbítva kamionokkal, buszokkal és a bezúzásra váró, önerejükből max 60 km/h-ra képes romokkal. Az egyik kamion előzésénél bizony a rend éber őrei nagyon jó kis túravideót készítettek, amit meg is fizettettek velünk 200 hrivnya/motor áron. A jogossága persze kétséges, de ember legyen a talpán, aki elmagyarázza neki, hogy bár az előzést én tényleg záróvonalnál kezdtem, de amikor a kamion mellett voltam, már felező vonal volt, ráadásul mutogatott a sebességre is. Szerinte ott csak 60-nal lehetett menni, de tuti, hogy nem volt tábla, ezért 90-nel . A felvétel tanulsága szerint 70-nel kezdetem és 94-gyel fejeztem be az előzést. Sokat nem vitatkoztunk (esélytelen volt meggyőzni), inkább alkudoztunk. Fejenként 850-ről indult, 200 lett belőle :) Innentől kezdve már kínosan ügyeltünk minden jelzésre, ennek köszönhetően korom sötétben kerestük a műholdkép alapján kijelölt sátorhelyet. A temető mellett kanyarodtunk le, majd innen olyan mély homokban kellett volna kb 3 km-t menni, ahol mindkét motor leginkább ására volt rábírható. Ennek örömére az első sátrazásra alkalmas helyen letelepedtünk és igen komoly szélben (ez egész nap alap beállításként fújt!!), az autópálya monoton zúgásának andalító „csendjében” álomra hajtottuk a sisakokat :)
FÉNYKÉPEK
FÉNYKÉPEK
2010 - KRIM - 0 nap
Hajnali 3-ig kűzdök a pakolással, a motort felmálházom, és kemény 2,5 órás alvással hangolódok rá a mai napra.
Meló után, du. 5-kor Gyurival és Maryvel 3+2 formációban (fő + motor) kelet felé vesszük az irányt. Erős forgalomban morzsoljuk a kilométereket, Görbeházán szusszanunk egy kicsit, majd robogunk tovább Mátészalkára. Este 8 órára érünk a Tesco-hoz, hrivnyát szeretnénk boltolni, de a pénzváltó 2 perce bezárt. Bezörgetünk az ablakán, egy nagyon „szimpatikus” nőnemű droid kikandikál a reluxák között és röviden összefoglalja a szitut: „Már 2 perce bezártam, a kasszát is eltettem, nem fogok miattatok kinyitni!!! Gyertek vissza szombaton!!!” (ma csütrötök van….) És ezzel a lendülettel el is tűnt a reluxa mögött….. Köszi, hogy segítettél :) Hrivnya hiányában stratégiát váltunk, fullra megtankoljuk a motorokat Mátészalkán és vaksötétben becélozzuk a Tiszabecsi határátkelőt. 9 órakor már a papírjainkat nézegetik a határ magyar oldalán. A határőrök jó fejek voltak, a pénzváltós történetünket hallva nekiláttak hrivnyát szerezni. Az egyik határátlépésre váró ember felajánlotta, hogy elvisz egy „privát bankárhoz”, aki korlátlan mennyiségben tud jó áron a kívánt kemény valutából. A gyors (kb. 2 órás) határátlépés után irány Csabi, a „bankár”. Leszurkolunk neki néhány húszezres, ő pedig már hozza is az ukrán bankó köteget., Megszámoljuk, elköszönünk és Beregszász majd Munkács érintésével Lemberg irányába „robogunk” (örülünk, ha 60-as tempóval tudunk haladni a horrorba illő minőségű úton), és végül hajnali ¼ 2-kor egy szénakazal tövében felállítjuk a sátrakat.
FÉNYKÉPEK
Meló után, du. 5-kor Gyurival és Maryvel 3+2 formációban (fő + motor) kelet felé vesszük az irányt. Erős forgalomban morzsoljuk a kilométereket, Görbeházán szusszanunk egy kicsit, majd robogunk tovább Mátészalkára. Este 8 órára érünk a Tesco-hoz, hrivnyát szeretnénk boltolni, de a pénzváltó 2 perce bezárt. Bezörgetünk az ablakán, egy nagyon „szimpatikus” nőnemű droid kikandikál a reluxák között és röviden összefoglalja a szitut: „Már 2 perce bezártam, a kasszát is eltettem, nem fogok miattatok kinyitni!!! Gyertek vissza szombaton!!!” (ma csütrötök van….) És ezzel a lendülettel el is tűnt a reluxa mögött….. Köszi, hogy segítettél :) Hrivnya hiányában stratégiát váltunk, fullra megtankoljuk a motorokat Mátészalkán és vaksötétben becélozzuk a Tiszabecsi határátkelőt. 9 órakor már a papírjainkat nézegetik a határ magyar oldalán. A határőrök jó fejek voltak, a pénzváltós történetünket hallva nekiláttak hrivnyát szerezni. Az egyik határátlépésre váró ember felajánlotta, hogy elvisz egy „privát bankárhoz”, aki korlátlan mennyiségben tud jó áron a kívánt kemény valutából. A gyors (kb. 2 órás) határátlépés után irány Csabi, a „bankár”. Leszurkolunk neki néhány húszezres, ő pedig már hozza is az ukrán bankó köteget., Megszámoljuk, elköszönünk és Beregszász majd Munkács érintésével Lemberg irányába „robogunk” (örülünk, ha 60-as tempóval tudunk haladni a horrorba illő minőségű úton), és végül hajnali ¼ 2-kor egy szénakazal tövében felállítjuk a sátrakat.
FÉNYKÉPEK
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)